Közös délután?
*Jenette*
Reggel felkeltem és ahogyan voltam kimentem a szobámból. A folyosó tele volt szanaszét hevert ruhákkal. Összeráncoltam a szemöldökömet, majd "követni" kezdtem a ruhákat, amik anya szobájába vezettek. A szoba ajtaja résnyire volt csak nyitva. Óvatosan benyitottam a szobába, ahol anya épp a tükörben nézegette magát. Észrevett a tükörben, majd megfordult.
-Szia kicsim! Minden oké?
-Ezt én is kérdezhetném.-néztem körbe.
-Tudod...csak lesz egy találkozóm.
-A szöszivel?
-Milyen szöszivel?-nézett rám.
-Tudod. A szőke pasival a CBI-nál.-mondtam, majd leültem az ágyra.
-Nem! Nem vele.
-Anya! Tudom, hogy milyen arcot vágsz, amikor hazudsz. Tudod, hogy előlem nem rejthetsz el semmit.
-Igen, tudom. 17 év alatt megtanultam.-mosolygott.-Lennél szíves kimenni? Még el kell döntenem, hogy melyik legyen.
-Oké, de szerintem a virágos.-mondtam, majd felálltam és átmentem a saját szobámba.
Becsuktam az ajtót, majd kutakodni kezdtem a szekrényemben. Ma délután Lisa-val találkozok és elmegyünk sétálni valahova. Amióta az eszemet tudom mindig megmondom, hogy ki mikor és általában miért hazudik. Az arckifejezéséből, a viselkedéséből észre lehet venni. Az ösztöneim pedig sosem hagynak cserben. Anya se tudja, hogy honnan tudok ilyeneket, de néha látom a szemében azt a különleges ragyogást, ami azt jelenti, hogy ő tudja, vagy legalábbis sejti, honnan tudom ezeket. Mintha emlékeztetném valakire, de még nem jöttem rá, hogy kire. Lehet, hogy apámra? Az lehetetlen..... A merengésem alatt fel is öltöztem. Felvettem a kis táskámat, majd kimentem a szobából. Lementem a konyhába, hogy csináljak magamnak valami kaját, de anyával találtam magam szemben. Gyönyörű ruhában volt.
.jpg)
-Mintha randira mennél.-mosolyogtam.
-Értsd meg, hogy nem randi!
-Ez a ruha mást mond.
Anya értetlenkedve nézett rám, majd megnézte magát jó alaposan egy tükörben. A végén ezt mondta:
-Igazad van.
-Mondtam én.
-Át kell öltöznöm!-mondta, majd fel akart rohanni, de utána szóltam.
-Hagyd már abba! Jól nézel ki.
-Biztos vagy benne?-fordult vissza.
-Igen. De igyekezz, mert 10 perc múlva dél.
-Igazad van!-eszmélt fel.-Drukkolj!
Azzal a mozdulattal felkapta a táskáját és kiment az ajtón. Sosem láttam anyát még ilyen boldognak. Valamiféle titokzatosság jelent meg az arcán az elmúlt napokban. Hamarosan Lisa küldött üzit:
Itt vagyok a házatok előtt. Kifáradnál? :D
Megmosolyogtam amit írt, majd a kis táskámmal együtt kimentem a ház elé.
-Mióta állsz itt?-kérdeztem, miközben bezártam az ajtót.
-Körülbelül most jöttem.-vonta meg a vállát.
Eltettem a kulcsot a táskámba, majd elindultunk Lisa-val a fagyizóhoz. Közbe persze végig beszélgettünk. Kiderült, hogy elmennek New York-ba egy hétre, meg egy napra Hollywood-ba. Anya is tervezi, hogy elmegyünk Hollywood-ba, mivel itt van egy köpésnyire, de nem tudom, hogy mi lesz belőle. Anya betegsége kiszámíthatatlan. Lassan megérkeztünk a fagyizóhoz. Kértünk két nagy kehely fagyit. Az enyém epres, csokis, sztracsatellás, karamellás és vaníliás volt, Lisáé pedig karamellás, citromos, epres, tiramisus és narancsos volt.
-Hogyan fogunk mi megenni 5 gombóc fagyit?-nézett rám Lisa.-Anyám ki fog nyírni, ha beteg leszek.
-Anya nem. Amúgy se érdekelne, ha lecseszne, mert nyár van és kiélvezem.-vontam meg a vállam.
-A szüleid elváltak?-kérdezte.
-Ezt honnan veszed?-néztem rá értetlenül.
-Mivel nem találkozol sosem az apukáddal. Rossz vele a viszonyod?
-Nem is ismerem.-vágtam rá csak úgy.
-Bocsi!
-Miért kérsz bocsánatot?-kérdeztem.
-Mert azt hittem....
-Lisa, nyugi! Mindenki azt hiszi, hogy a szüleim elváltak vagy esetleg az apám elhagyott minket, de nem így van. Anya a gimiben találkozott az apámmal és elmondása szerint már első látásra egymásba szerettek. A pasi nem volt gazdag, ráadásul valami miatt nem is járt egy idő után suliba. A papa nem engedte, hogy együtt legyenek, plusz amikor anya elmondta, hogy terhes, akkor belelt a pohár és elköltöztek. Anya még meg se tudta mondani, hogy terhes.
-És a papád mit szólt, amikor megtudta, hogy "érkezel"?
-Nem akarta, hogy anya megszüljön. Azt akarta, hogy ne legyen baba, de anya nem így vélekedett. Anya elmondása szerint a papa rögtön megenyhült, amikor meglátta rólam az ultrahangos fotót.
-Ez annyira cuki.-mondta Lisa mosolyogva.
-Be kell vallanom, hogy a családon kívül te vagy az első beavatott.
-Ez kedves.
-Szóval érezd magad megtisztelve!-mosolyogtam.
-Megtisztelve is érvem magam!-húzta ki magát és vigyorgott, mint a tejbe tök.-Viccet félretéve, mi lesz ha anyukád meghal? Kihez fogsz kerülni?
-Mivel az apám elméletileg még él, ezért, ha a bíróság úgy ítéli, akkor hozzá. Ha viszont nem, akkor a papáékhoz.
-Nézd, akármi is lesz, tudd meg, hogy rám bármikor számíthatsz!
-Köszi!-mondtam, majd megöleltem.
-Akkor ha megettük ezt a fagyi hegyet, azután mit csinálunk?
-Nem tudom.-vontam meg a vállam.
Elméláztam egy kicsit. Az utcát és az utca túloldalán lévő kávézót néztem. Hirtelen megláttam anyát a szőke pasival. Erre-mondanom sem kell-, hogy felemeltem a fejem és mereven bámultam őket.
-Mit nézel annyira?-kérdezte Lisa.
-Nézz az utca túloldalára.-mondtam, mire Lisa is átnézett a túloldalra.
-Együtt töltik a délutánt. Ez olyan nagy baj?-kérdezte elképedve.
-Te ezt nem érted. Mi van, ha az a szöszke az apám?
-Lüke vagy! Nem is hasonlítok rá!
-Egy valamiben talán igen.
-Mégis miben?-néztem rá.
-Ugyanolyan kék szeme van, mint neked.
-Lisa, az utca túloldalán vannak. Hogy látod te a szemét?
-Tudod a szemem mindent lát.
-Azt azért nem hiszem el, hogy odáig is ellátsz.
-Pedig ez van. Szerinted miért ülök legtávolabb a tv-től?
-Inkább hagyjuk.
-Végeztek!-mondta Lisa.
Erre már én is odakaptam a fejem. Anya megpuszilta a pasikát, de nem váltak el, hanem kimentek a kávézóból. Beszálltak anya kocsijába és elhajtottak. A furi az volt, hogy nem anya vezetett, hanem a szöszke.
-Ez kezd egyre furcsább lenni.-mondta Lisa.
-Nekem mondod. Mi van, ha tényleg a szőke csávó az apám?-néztem Lisa-ra.
-Akkor egész jóképű apád van.-mondta Lisa.
-Neked bejön?-néztem rá.
-Én ilyet nem mondtam!-emelte fel a kezét védekezésképpen.
-Inkább most fejezzük be ezt a beszélgetést.-ajánlottam.
Lisa bólintott. Belapátoltuk a sok fagyit, majd hazamentem. Lisa nem jött el hozzánk, mert a szüleivel olnap mennek New York-ba. Hiányozni fog!
-Szia!-szóltam bele.
-Hol vagy most?-kérdezte.
-Úton a tetthely felé.
-Oké, akkor most fordulj vissza és gyere az irodába! Na szia!-letette.
Most komolyan? Majdnem odaértem, erre fordulhatok is vissza? Sose értettem a nőket! Taxival mentem az irodához. Felértem, erre drága Teresa letámadott.
-Elárulnád, hogy hol voltál egész nap?
-Hát....nem ott, ahol te.
-Komolyan? Ha nem mondod, nem is esik le!-akadt ki.
-Lisbon.
-Mi van?
-Nyugi.
-Nyugodt vagyok!
-Nem, nem vagy nyugodt. Amúgy mi a helyzet?
-Mi lenne? Minden bizonyíték azt mutatja, hogy Steve McCurdy ölte meg Bridgit Duncan-t is és Sophie Scott-ot is.
-Ciki.
-Amúgy azt mondta az apja, hogy Sarah még mindig nem akarja elvállalni.
-Nem csodállom.
-Hogy érted ezt?
-Majd elmondom. Idővel.
Ránéztem, mire megforgatta a szemeit és bement az irodájába.
-Szia kicsim! Minden oké?
-Ezt én is kérdezhetném.-néztem körbe.
-Tudod...csak lesz egy találkozóm.
-A szöszivel?
-Milyen szöszivel?-nézett rám.
-Tudod. A szőke pasival a CBI-nál.-mondtam, majd leültem az ágyra.
-Nem! Nem vele.
-Anya! Tudom, hogy milyen arcot vágsz, amikor hazudsz. Tudod, hogy előlem nem rejthetsz el semmit.
-Igen, tudom. 17 év alatt megtanultam.-mosolygott.-Lennél szíves kimenni? Még el kell döntenem, hogy melyik legyen.
-Oké, de szerintem a virágos.-mondtam, majd felálltam és átmentem a saját szobámba.
Becsuktam az ajtót, majd kutakodni kezdtem a szekrényemben. Ma délután Lisa-val találkozok és elmegyünk sétálni valahova. Amióta az eszemet tudom mindig megmondom, hogy ki mikor és általában miért hazudik. Az arckifejezéséből, a viselkedéséből észre lehet venni. Az ösztöneim pedig sosem hagynak cserben. Anya se tudja, hogy honnan tudok ilyeneket, de néha látom a szemében azt a különleges ragyogást, ami azt jelenti, hogy ő tudja, vagy legalábbis sejti, honnan tudom ezeket. Mintha emlékeztetném valakire, de még nem jöttem rá, hogy kire. Lehet, hogy apámra? Az lehetetlen..... A merengésem alatt fel is öltöztem. Felvettem a kis táskámat, majd kimentem a szobából. Lementem a konyhába, hogy csináljak magamnak valami kaját, de anyával találtam magam szemben. Gyönyörű ruhában volt.
.jpg)
-Mintha randira mennél.-mosolyogtam.
-Értsd meg, hogy nem randi!
-Ez a ruha mást mond.
Anya értetlenkedve nézett rám, majd megnézte magát jó alaposan egy tükörben. A végén ezt mondta:
-Igazad van.
-Mondtam én.
-Át kell öltöznöm!-mondta, majd fel akart rohanni, de utána szóltam.
-Hagyd már abba! Jól nézel ki.
-Biztos vagy benne?-fordult vissza.
-Igen. De igyekezz, mert 10 perc múlva dél.
-Igazad van!-eszmélt fel.-Drukkolj!
Azzal a mozdulattal felkapta a táskáját és kiment az ajtón. Sosem láttam anyát még ilyen boldognak. Valamiféle titokzatosság jelent meg az arcán az elmúlt napokban. Hamarosan Lisa küldött üzit:
Itt vagyok a házatok előtt. Kifáradnál? :D
Megmosolyogtam amit írt, majd a kis táskámmal együtt kimentem a ház elé.
-Mióta állsz itt?-kérdeztem, miközben bezártam az ajtót.
-Körülbelül most jöttem.-vonta meg a vállát.
Eltettem a kulcsot a táskámba, majd elindultunk Lisa-val a fagyizóhoz. Közbe persze végig beszélgettünk. Kiderült, hogy elmennek New York-ba egy hétre, meg egy napra Hollywood-ba. Anya is tervezi, hogy elmegyünk Hollywood-ba, mivel itt van egy köpésnyire, de nem tudom, hogy mi lesz belőle. Anya betegsége kiszámíthatatlan. Lassan megérkeztünk a fagyizóhoz. Kértünk két nagy kehely fagyit. Az enyém epres, csokis, sztracsatellás, karamellás és vaníliás volt, Lisáé pedig karamellás, citromos, epres, tiramisus és narancsos volt.
-Hogyan fogunk mi megenni 5 gombóc fagyit?-nézett rám Lisa.-Anyám ki fog nyírni, ha beteg leszek.
-Anya nem. Amúgy se érdekelne, ha lecseszne, mert nyár van és kiélvezem.-vontam meg a vállam.
-A szüleid elváltak?-kérdezte.
-Ezt honnan veszed?-néztem rá értetlenül.
-Mivel nem találkozol sosem az apukáddal. Rossz vele a viszonyod?
-Nem is ismerem.-vágtam rá csak úgy.
-Bocsi!
-Miért kérsz bocsánatot?-kérdeztem.
-Mert azt hittem....
-Lisa, nyugi! Mindenki azt hiszi, hogy a szüleim elváltak vagy esetleg az apám elhagyott minket, de nem így van. Anya a gimiben találkozott az apámmal és elmondása szerint már első látásra egymásba szerettek. A pasi nem volt gazdag, ráadásul valami miatt nem is járt egy idő után suliba. A papa nem engedte, hogy együtt legyenek, plusz amikor anya elmondta, hogy terhes, akkor belelt a pohár és elköltöztek. Anya még meg se tudta mondani, hogy terhes.
-És a papád mit szólt, amikor megtudta, hogy "érkezel"?
-Nem akarta, hogy anya megszüljön. Azt akarta, hogy ne legyen baba, de anya nem így vélekedett. Anya elmondása szerint a papa rögtön megenyhült, amikor meglátta rólam az ultrahangos fotót.
-Ez annyira cuki.-mondta Lisa mosolyogva.
-Be kell vallanom, hogy a családon kívül te vagy az első beavatott.
-Ez kedves.
-Szóval érezd magad megtisztelve!-mosolyogtam.
-Megtisztelve is érvem magam!-húzta ki magát és vigyorgott, mint a tejbe tök.-Viccet félretéve, mi lesz ha anyukád meghal? Kihez fogsz kerülni?
-Mivel az apám elméletileg még él, ezért, ha a bíróság úgy ítéli, akkor hozzá. Ha viszont nem, akkor a papáékhoz.
-Nézd, akármi is lesz, tudd meg, hogy rám bármikor számíthatsz!
-Köszi!-mondtam, majd megöleltem.
-Akkor ha megettük ezt a fagyi hegyet, azután mit csinálunk?
-Nem tudom.-vontam meg a vállam.
Elméláztam egy kicsit. Az utcát és az utca túloldalán lévő kávézót néztem. Hirtelen megláttam anyát a szőke pasival. Erre-mondanom sem kell-, hogy felemeltem a fejem és mereven bámultam őket.
-Mit nézel annyira?-kérdezte Lisa.
-Nézz az utca túloldalára.-mondtam, mire Lisa is átnézett a túloldalra.
-Együtt töltik a délutánt. Ez olyan nagy baj?-kérdezte elképedve.
-Te ezt nem érted. Mi van, ha az a szöszke az apám?
-Lüke vagy! Nem is hasonlítok rá!
-Egy valamiben talán igen.
-Mégis miben?-néztem rá.
-Ugyanolyan kék szeme van, mint neked.
-Lisa, az utca túloldalán vannak. Hogy látod te a szemét?
-Tudod a szemem mindent lát.
-Azt azért nem hiszem el, hogy odáig is ellátsz.
-Pedig ez van. Szerinted miért ülök legtávolabb a tv-től?
-Inkább hagyjuk.
-Végeztek!-mondta Lisa.
Erre már én is odakaptam a fejem. Anya megpuszilta a pasikát, de nem váltak el, hanem kimentek a kávézóból. Beszálltak anya kocsijába és elhajtottak. A furi az volt, hogy nem anya vezetett, hanem a szöszke.
-Ez kezd egyre furcsább lenni.-mondta Lisa.
-Nekem mondod. Mi van, ha tényleg a szőke csávó az apám?-néztem Lisa-ra.
-Akkor egész jóképű apád van.-mondta Lisa.
-Neked bejön?-néztem rá.
-Én ilyet nem mondtam!-emelte fel a kezét védekezésképpen.
-Inkább most fejezzük be ezt a beszélgetést.-ajánlottam.
Lisa bólintott. Belapátoltuk a sok fagyit, majd hazamentem. Lisa nem jött el hozzánk, mert a szüleivel olnap mennek New York-ba. Hiányozni fog!
*Patrick*
Hazavittem Sarah-t. Be is kísértem volna, csak megcsörrent a telefonom. Lisbon keresett, hogy találtak egy másik hullát. Nem kevertem bele Sarah-t, csak elköszöntünk és elmentem. Közel a tetthelyhez Lisbon hívott:-Szia!-szóltam bele.
-Hol vagy most?-kérdezte.
-Úton a tetthely felé.
-Oké, akkor most fordulj vissza és gyere az irodába! Na szia!-letette.
Most komolyan? Majdnem odaértem, erre fordulhatok is vissza? Sose értettem a nőket! Taxival mentem az irodához. Felértem, erre drága Teresa letámadott.
-Elárulnád, hogy hol voltál egész nap?
-Hát....nem ott, ahol te.
-Komolyan? Ha nem mondod, nem is esik le!-akadt ki.
-Lisbon.
-Mi van?
-Nyugi.
-Nyugodt vagyok!
-Nem, nem vagy nyugodt. Amúgy mi a helyzet?
-Mi lenne? Minden bizonyíték azt mutatja, hogy Steve McCurdy ölte meg Bridgit Duncan-t is és Sophie Scott-ot is.
-Ciki.
-Amúgy azt mondta az apja, hogy Sarah még mindig nem akarja elvállalni.
-Nem csodállom.
-Hogy érted ezt?
-Majd elmondom. Idővel.
Ránéztem, mire megforgatta a szemeit és bement az irodájába.
