Te? Itt? Hogyan?
*Jenette*
Este nem mentünk haza, hanem a mamáéknál vacsiztunk. Még Lisa is nálunk evett. Ott volt a vacsinál a mama, a papa, Steve bácsikám, Victoria "néni", Zoey, Lisa, anya és szerény személyem. A mama spagettiti csinált, ami nála csak nagyon különleges alkalmakkor fordul elő.
-Steve kérdeznem kell valamit.-kezdte el a papa.
-Nyugodtan.-mondta Steve bácsi.
-Tudod, el kell utaznom egy pár hétre egy tárgyalás miatt. Szeretném ha addig te és Sarah vezetnétek a céget.
-Rendben.-bólintott Steve.
-Nincs rendben!-kezdte el anya.-Nekem ott a bíróság. Nem várhatjátok el, hogy bejárjak a bíróságra, a központba céges dolgokkal szarakodni, ráadásul még menjek el a kemoterápiára és foglalkozzak Jenette-tel! Még így is alig van rá időm. Ezek után, hogy lesz?
-Anya, nyugi! nincs semmi baj.-mondtam már én is, mivel nem szeretem, ha anya nagyon kifakad.
-Te vagy a legjobb, kicsim!-mondta, majd megölelt.
Hamarosan kopogtattak. A mama elment ajtót nyitni. Hamarosan egy öltönyös ürge rontott be az étkezőbe. Lisa rám nézett, mire megmondtam a vállam.
-Elárulná mit akar uram?-állt fel a papa.
-Be kell vinne a központba Steve és Sarah McCurdy-t.-mondta.
Azzal a mozdulattal elindult az egyik anya, a másik Steve bácsi felé. Felállították őket, majd kivezették őket. A papa erősen tiltakozott, de kimentek és becsukták az ajtót.
-Jenette, vigyázz Zoey-ra! Mi bemegyünk!-mondta a mama, majd intett Victoria-nak, hogy jöjjön.
-DE én be akarok menni!-mondtam.
-Én is!-erősködött velem Zoey.
-Az lesz a legjobb, ha ti itt maradtok.-mondta a papa, majd kimentek.
-Mi miért nem mehettünk?-nézett rám Zoey.
-Azt nem mondták, hogy nem mehetünk utánuk.-mondtam egy ördögi tekintet kíséretében.
-Rosszra gondolsz. Ez tetszik!-lelkendezett Lisa.
-Van jogsid, ugye?-néztem rá.
-Van.-bólintott.-De várj! Hova is kell mennünk?
-CBI központ. Láttam a pasi igazolványán.-vontam meg a vállam.
Átmentünk Lisa-ékhoz, ahonnan Lisa elő is vette a kocsit. Beültünk, majd elindultunk a CBI központ felé. Nagy nehezen odaértünk. Kiszálltunk a kocsiból, majd a bejárat felé igyekeztünk, ahol egy hatalmas ürge megállított minket.
-Sajnálom, de 20 év alatt, csak felnőtt felügyelet mellett mehettek be!
-Most mit csináljunk?-kérdezte Zoey.
-Van egy ötletem! Én elterelem a figyelmét, amíg ti bejuttok. Ha tudok én is megyen utánatok, ha nem akkor hívlak.
-Rendben.-bólintottam.
A pasi kezében volt egy pohár kávé. Lisa kivette a kezéből, a pasi ingére öntötte, majd szaladni kezdett a pasi pedig utána.
-Gyerünk!-mondtam Zoey-nak, majd bementünk.
Elosontunk a pult mellett, majd fel az emeletre.
-Sarah?-nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Patrick? Te? Itt? Hogyan?-néztem döbbenten.
-Ezt én is kérdezhetném.-mosolygott.
-Te semmit sem változtál.-jegyeztem meg mosolyogva.
Hirtelen kinyílt a terem ajtaja és egy sötét hajú nő lépett be rajta.
-Elárulnád, hogy mégis mi ez?-kérdezte Patrick-től.
-A gimiből ismerjük egymást.-mondtam.
-Értem.-mondta kissé furcsán.-Tudja, hogy a bátyját gyilkossággal vádolják?
-Gondoltam, hogy nem azért vagyunk itt, mert gyorshajtáson kaptak.
-Mit tud Bridgit Duncan-ről?
-Az ügyvédje voltam. Gyilkossággal vádolták, de végül ejtették a vádakat.
-Ismerte Sophie Scott-ot?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Nem tudja mi köze lehetett Bridgit-nek és Sophie-nak is a bátyjához?
-Nem.
-Rendben, elmehet.-mondta, majd kiment.
-A főnököd?-térdeztem Patrick-et.
-Igen.-mondta, majd sóhajtott.
-Nézd, ha lehetne én elmennék. Mivel Jenette biztos aggódik értem.
-Rendben.
Kimentünk a kihallgatóból. Amint Patrick becsukta az ajtót észrevettem Jenette-t és Zoey-t.
-Ti mit kerestek itt?-néztem szúrós szemekkel a lányomra.
-Utánatok jöttünk.-mondta Jenette.
-Ha nem mondod érte sem veszem. Várjatok meg lent, mindkettőtöket hazaviszlek.
-Oké.-mondták, majd a lift felé mentek.-A bátyámat tényleg le fogják csukni?-néztem Patrick-re.
-Csak akkor, ha sikerül rábizonyítani Bridgit Duncan és Sophie Scott meggyilkolását.
-Értem.
-Figyelj, nincs kedved meginni holnap egy kávét?
-Nem is tudom....-vonakodtam.
-Lécci! Csak 10 perc lenne az egész. Úgyis 17 éve nem láttuk egymást.-könyörgött.
-Na jó!-adtam be a derekamat.
-Na ez a beszéd!-helyeselt mosolyogva.
Épp elindultam volna kifelé, amikor meghallottam apa ideges hangját. A folyosó végéről jöttek a lift felé. A mama és Victoria próbálták lenyugtatni, de nem jutottak sokra.
-Hát itt vagy Sarah!-mondta apa, majd idegesen Patrick-re nézett.-Patrick Jane. Maga még él?
-Apa!-szóltam rá.
-Maradj csendben! Amúgy is mondani akartam, hogy te képviseled a bátyádat a tárgyaláson.-mondta, amjd nyomkodni kezdte a telefonját.
-Nem!-tiltakoztam.
-Hogy mondtad?-nézett rá, amjd eltette a telefont.
-Jól hallottad! Nem fogom képviselni Steve-et! Mindig kihúztam mindenhonnan, megtettem amit mondtál, de itt az ideje, hogy a saját lábamra álljak! Nem fogom képviselni a tárgyaláson.
-Ezt vond vissza!-közeledett felém.
-Nem fogom!
-Sarah, kérlek!-könyörgött Victoria.
Nem feleltem semmit, csak Patrick felé fordultam.
-Örülök, hogy találkoztunk. Bocs, de most mennem kell.-Persze. Menj csak.
-Akkor holnap.-mondtam, majd adtam egy puszit.-Szia!
-Szia!-mondta, majd hátráltam.
A lift felé igyekeztem, de amíg oda nem értem apa végig üvöltözött.
-Ez volt a végső! Többet ne számíts rám! De ha majd elmész, akkor sajnálhatod Jenette-t, amiért most ilyen voltál!
A lift ajtaja becsukódott. Üres volt, de ennek ellenére elfogott a sírás. Nem hiszem el, hogy apa ilyeneket mondott.
-Minden rendben anya?-kérdezte Jenette, amikor leértem.
-Persze. Hol van Zoey?
-Eljött érte a bébiszittere és elvitte.
-Rendben. Gyere, menjünk haza!
Hazamentünk Jenette-tel. Azonnal befeküdtünk az ágyba. Ő hamar elaludt én viszont még forgolódtam egy ideig.
A pasi kezében volt egy pohár kávé. Lisa kivette a kezéből, a pasi ingére öntötte, majd szaladni kezdett a pasi pedig utána.
-Gyerünk!-mondtam Zoey-nak, majd bementünk.
Elosontunk a pult mellett, majd fel az emeletre.
*Sarah*
A kihallgatóban ültem. Nem tudom miért hoztak be minket, de remélem Steve nem csinált semmi baromságot. Hamarosan kinyílt az ajtó és belépett rajta egy rég nem látott személy. Nem voltam benne biztos, hogy komolyan ő az, de volt egy sejtésem. Leült velem szembe.-Sarah?-nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Patrick? Te? Itt? Hogyan?-néztem döbbenten.
-Ezt én is kérdezhetném.-mosolygott.
-Te semmit sem változtál.-jegyeztem meg mosolyogva.
Hirtelen kinyílt a terem ajtaja és egy sötét hajú nő lépett be rajta.
-Elárulnád, hogy mégis mi ez?-kérdezte Patrick-től.
-A gimiből ismerjük egymást.-mondtam.
-Értem.-mondta kissé furcsán.-Tudja, hogy a bátyját gyilkossággal vádolják?
-Gondoltam, hogy nem azért vagyunk itt, mert gyorshajtáson kaptak.
-Mit tud Bridgit Duncan-ről?
-Az ügyvédje voltam. Gyilkossággal vádolták, de végül ejtették a vádakat.
-Ismerte Sophie Scott-ot?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Nem tudja mi köze lehetett Bridgit-nek és Sophie-nak is a bátyjához?
-Nem.
-Rendben, elmehet.-mondta, majd kiment.
-A főnököd?-térdeztem Patrick-et.
-Igen.-mondta, majd sóhajtott.
-Nézd, ha lehetne én elmennék. Mivel Jenette biztos aggódik értem.
-Rendben.
Kimentünk a kihallgatóból. Amint Patrick becsukta az ajtót észrevettem Jenette-t és Zoey-t.
-Ti mit kerestek itt?-néztem szúrós szemekkel a lányomra.
-Utánatok jöttünk.-mondta Jenette.
-Ha nem mondod érte sem veszem. Várjatok meg lent, mindkettőtöket hazaviszlek.
-Oké.-mondták, majd a lift felé mentek.-A bátyámat tényleg le fogják csukni?-néztem Patrick-re.
-Csak akkor, ha sikerül rábizonyítani Bridgit Duncan és Sophie Scott meggyilkolását.
-Értem.
-Figyelj, nincs kedved meginni holnap egy kávét?
-Nem is tudom....-vonakodtam.
-Lécci! Csak 10 perc lenne az egész. Úgyis 17 éve nem láttuk egymást.-könyörgött.
-Na jó!-adtam be a derekamat.
-Na ez a beszéd!-helyeselt mosolyogva.
Épp elindultam volna kifelé, amikor meghallottam apa ideges hangját. A folyosó végéről jöttek a lift felé. A mama és Victoria próbálták lenyugtatni, de nem jutottak sokra.
-Hát itt vagy Sarah!-mondta apa, majd idegesen Patrick-re nézett.-Patrick Jane. Maga még él?
-Apa!-szóltam rá.
-Maradj csendben! Amúgy is mondani akartam, hogy te képviseled a bátyádat a tárgyaláson.-mondta, amjd nyomkodni kezdte a telefonját.
-Nem!-tiltakoztam.
-Hogy mondtad?-nézett rá, amjd eltette a telefont.
-Jól hallottad! Nem fogom képviselni Steve-et! Mindig kihúztam mindenhonnan, megtettem amit mondtál, de itt az ideje, hogy a saját lábamra álljak! Nem fogom képviselni a tárgyaláson.
-Ezt vond vissza!-közeledett felém.
-Nem fogom!
-Sarah, kérlek!-könyörgött Victoria.
Nem feleltem semmit, csak Patrick felé fordultam.
-Örülök, hogy találkoztunk. Bocs, de most mennem kell.-Persze. Menj csak.
-Akkor holnap.-mondtam, majd adtam egy puszit.-Szia!
-Szia!-mondta, majd hátráltam.
A lift felé igyekeztem, de amíg oda nem értem apa végig üvöltözött.
-Ez volt a végső! Többet ne számíts rám! De ha majd elmész, akkor sajnálhatod Jenette-t, amiért most ilyen voltál!
A lift ajtaja becsukódott. Üres volt, de ennek ellenére elfogott a sírás. Nem hiszem el, hogy apa ilyeneket mondott.
-Minden rendben anya?-kérdezte Jenette, amikor leértem.
-Persze. Hol van Zoey?
-Eljött érte a bébiszittere és elvitte.
-Rendben. Gyere, menjünk haza!
Hazamentünk Jenette-tel. Azonnal befeküdtünk az ágyba. Ő hamar elaludt én viszont még forgolódtam egy ideig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése