Én mondtam!
*Jenette*
A szemüvegem az éjjeliszekrényemen pihent a tokjában. Amikor felöltöztem, utána felvettem. Elég furcsa volt, mert már régen volt rajtam, de azért örülök neki, mert néha fáj a kontaklencsében a szemem. Felöltöztem ebbe (a szemüveget képzeld hozzá xDD):
Elindultam otthonról ki a reptérre, mivel Lisa írt üzit, hogy ott kéne várnom. A reptérre érve egyből megpillantottam Lisa-t.
-Szia!-mentem oda hozzá, majd megöleltem.
-Szia! Mi ez rajtad?-kérdezte a szemüvegemre mutatva.
-Szemüveges vagyok, elfogyott a kontaklencsém és kénytelen voltam ebbe jönni.-vontam meg a vállam.
-Ez irtó jól áll neked!
-Komolyan?-kérdeztem, mert totálisan nem erre a válaszra számítottam.
-Persze. Tisztára te vagy!
-Köszönöm! Amúgy milyen volt New York?
-Irtó jó és egyszer neked is el kell jönnöd! Anyukád megvan?
-Meghalt.-hajtottam le a fejem.
-Te Úristen, Jenette! Mikor?-lepődött meg.
-2 hete.
-Nagyon nehéz lehet neked.
-Nagyon nem az.
-Hé, ha valami kell, akkor szólj. Hisz tudod, hogy rám számíthatsz!
-Köszönöm Lisa!-mondtam, majd megöleltük egymást.
Elmentünk Lisa-val a kedvenc kávézókba és egy hatalmas epres fagyikehely után elmentünk a plázába mozizni. Megnéztük a Nagyfiúk 2.-őt. A mozi után, a pláza előtt ketté váltunk. Épp elindultam, amikor hirtelen csörgött a telefonom.
-Haló!-szóltam bele.
-Szia Jenny! Patrick vagyok.
-Szia! Megtennéd, hogy nem szólítasz Jenny-nek?
-Ennyire utálod?
-Igen.
-Értem. Amúgy be tudsz jönni?
-Persze. Sietek.
-Köszi!
Letettem a telefont, majd elindultam a CBI központ felé. Amikor odaértem a portánál útbaigazítottak, igaz tudtam merre kell mennem. Amikor beértem az irodába Patrick ott volt meg a főnöknőci is.
-Jó napot!-köszöntem.
-Szia!-vágta rá totál egyhangúan.-Mond el neki.-nézett Patrick-re.
-Mégis mit?-néztem rá, mert nem gondoltam, hogy mit tervez.
-Van egy jó hírem és egy rossz hírem.-kezdte.
-Oké.
-A rossz hír az, hogy nagyapádék kérvényezik azt, hogy náluk helyezzenek el. A tárgyalás 2 hónap múlva lesz.
-És mi a jó hír?-kérdeztem, mert ezt valahogy sejtettem.
-A jó hír az, hogy New York-ba kell mennünk nyomozni és te is jöhetsz.
-Komolyan?-kérdeztem.
-Igen.
-Mikor megyünk?
-Holnap.
-EZ AZ!!!-mondtam, majd valami táncszerűséget ejtettem le, mert annyira örültem, hogy én is elmehetek New York-ba.
-Én mondtam!-mondta Rigsby.-Kérem a 20 dolláromat.-mondta, amjd Cho felé nyújtotta a kezét, mire a kezébe nyomott egy 20-ast.
-Tudni akarok róla?-kérdeztem Patrick-et, mire megrázta a fejét.
-Akkor menj haza, pakolj össze, mert nem akarom, hogy miattunk legyen fennakadás a reptéren.
-Oksi, megyek.-mondtam, majd adtam neki egy puszit és elmentem.
Egy kicsit furi, hogy Rigsby és Cho fogadtak valamin, annak viszont nagyon örülök, hogy New York-ba megyünk. Épp a bőröndömet akartam levenni, amikor a szekrény tetején már is volt nem csak a bőröndöm. Egy doboz ott. Levettem a dobozt, majd kinyitottam. Egy csomó boríték volt benne, biztosan levelek. Az összes tetején ez állt:
Anya írása volt. Nem tudom miért írt nekem ennyi levelet. Egy kicsit zavart. A borítékok közé be volt csúsztatva egy kép rólam és anyáról:
Még emlékszem erre. Igaz, kicsi voltam, de tisztán emlékszem rá. Éreztem, ahogy a könnyeim végig folynak z arcomon miközben a képet néztem és egyre jobban előjöttek az emlékek. A kép hátulján ez volt anya írásával:
Ebből az egyetlen idézetből leesett, hogy a levelek a dobozokban nekem szólnak. Visszatettem a képet a borítékok közé, majd a tetejét a dobozra. Összepakoltam a ruháimat az útra és az egyik kistáskám mellé odatettem a dobozt is. Most már tudom mit fogok csinálni a repülőn. El fogom olvasni az összes levelet!
-Jó napot!-köszöntem.
-Szia!-vágta rá totál egyhangúan.-Mond el neki.-nézett Patrick-re.
-Mégis mit?-néztem rá, mert nem gondoltam, hogy mit tervez.
-Van egy jó hírem és egy rossz hírem.-kezdte.
-Oké.
-A rossz hír az, hogy nagyapádék kérvényezik azt, hogy náluk helyezzenek el. A tárgyalás 2 hónap múlva lesz.
-És mi a jó hír?-kérdeztem, mert ezt valahogy sejtettem.
-A jó hír az, hogy New York-ba kell mennünk nyomozni és te is jöhetsz.
-Komolyan?-kérdeztem.
-Igen.
-Mikor megyünk?
-Holnap.
-EZ AZ!!!-mondtam, majd valami táncszerűséget ejtettem le, mert annyira örültem, hogy én is elmehetek New York-ba.
-Én mondtam!-mondta Rigsby.-Kérem a 20 dolláromat.-mondta, amjd Cho felé nyújtotta a kezét, mire a kezébe nyomott egy 20-ast.
-Tudni akarok róla?-kérdeztem Patrick-et, mire megrázta a fejét.
-Akkor menj haza, pakolj össze, mert nem akarom, hogy miattunk legyen fennakadás a reptéren.
-Oksi, megyek.-mondtam, majd adtam neki egy puszit és elmentem.
Egy kicsit furi, hogy Rigsby és Cho fogadtak valamin, annak viszont nagyon örülök, hogy New York-ba megyünk. Épp a bőröndömet akartam levenni, amikor a szekrény tetején már is volt nem csak a bőröndöm. Egy doboz ott. Levettem a dobozt, majd kinyitottam. Egy csomó boríték volt benne, biztosan levelek. Az összes tetején ez állt:
Még emlékszem erre. Igaz, kicsi voltam, de tisztán emlékszem rá. Éreztem, ahogy a könnyeim végig folynak z arcomon miközben a képet néztem és egyre jobban előjöttek az emlékek. A kép hátulján ez volt anya írásával:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése