9. fejezet

New York, levelek

*Jenette*

Másnap hamar felkeltem, kimentem a fürdőbe elrendezni a hajam meg a többi izét. Ez egy kicsit             idiótán hangzott, de tudjátok az "izé" olyan, mint a Raffaello: többet mond minden szónál :P                        

 Amikor végeztem gyorsan felöltöztem ebbe:

Kimentünk a reptérre és amikor legközelebb eszemnél voltam már egy magángépen ültünk. A doboz az ölemben volt és nem engedtem el egy pillanatra sem. Az út uncsi volt és unalmas. Tudom, hogy ez egy és ugyanazon szó, de nem érdekelt. A lényeg, hogy ha nincsenek a levelek és a laptopom, akkor én meghalok.  Közbe Lisa-val is beszéltem meg chateltünk és webkameráztunk is. A végén kiderült, hogy én jártam jobban, mert mi magánrepülőgéppel mentünk, Lisa-ék meg turistaosztályon utaztak. Rigsby közbe véletlenül benyomta a JLS-től a  She makes me wanna című számot:

Ez nem is lett volna nagy baj, ha Lisa nem kezdi el énekelni a videochat másik oldalán :D. Most képzeljétek el ezt a szöveget teli torokból:

She makes me wanna 

Oh oh oh oh oh oh 

Makes me wanna 

Oh oh oh oh oh oh 

Nagyon jó volt :D Még sosem hallottam Lisa-t énekelni, de egy idő után egész jó hangja lett. A közepe felé már én is énekeltem, mert már mindenki azt dúdolta a repülőn :P
Amikor leszálltunk a reptér előtt várt minket egy fekete öltönyös pasi, aki átnyújtott egy kocsikulcsot Teresa-nak. Beszálltunk a kocsiba, majd egy hotel elé érkeztünk. 

A szobákat már előre beosztották. Mindenki külön aludt kivéve engem, mert nekem Patrick-kel kellett. Nem bántam mert külön szobába voltunk, így azt mondta, ha kedvem tartja akármikor elzárkózhatok. Épp a ruháimat pakoltam kifelé, amikor hirtelen Patrick bejött a szobába.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Persze. Miért?
-Csak kérdeztem-vonta meg a vállát.
-Oké.-vágtam rá.
-Nekem most el kéne mennem, addig is örülnék, ha nem mennél el a hotelből, oksi?
-Persze. majd keresek valami foglalatosságot.-mosolyogtam.
-Jól van. Szia!-mondta, majd elment.
Amint végeztem a ruhákkal irtózatos dörgés zavarta meg a szoba meghitt csendjét. Az ablakon kinézve láttam, ahogy szakadni kezd az eső és pár perc múlva az ablakon már folytak le az esőcseppek.

Tisztán hallottam, ahogy az eső esik és az ablakon kinézve elég megnyugtató volt a hangja. Becsuktam a szemem és még emlékszem a hideg, őszi estékre, amikor mindig az eső hangját hallgatva aludtam el. Anya betakart, puszit nyomott a homlokomra, majd óvatosan kilépett az ajtón, ne hogy felébredjek. Szép őszi esték voltak, amikor nem kellett azon aggódnom, hogy mi lesz velem, ha anya már nem lesz. Kezdek megbékélni a gondolattal, de igazán sosem fogom elfelejteni. Anya a részem volt. Az egyetlen személy, aki mindig kiállt mellettem és arra tanított, hogy soha ne adjam fel az álmaimat, bármilyen helyzetben is lennék. Szerettem anyát, talán ezért olyan nehéz még most is elengednem, habár tudom, hogy igazából sosem fogom. Az ágyamon pihenő dobozra néztem, amiben a levelek voltak. Elővettem az elsőt. Ez állt benne:

1993. január 16.

Drága Kisbabám!

Még mindig nem tudom elképzelni, hogy komolyan úton vagy! Hatalmas boldogsággal tölt el, hogy 2 hónap múlva a kezemben foglak tartani. Most már biztosan kislány leszel! A neveden még nem gondolkodtam, mert bevallom őszintén, annyira fürge voltál, hogy kisfiúra tippeltem. De nem csak én, hanem az egész család. Nagy volt a meglepetés :)
De a lényeg. Amikor megtudtam, hogy kislány leszel elhatároztam, hogy megismertetlek az élettel, mert sajnos nem minden arany, ami fénylik. Amikor történik velünk valami érdekes, akkor azt le fogom írni Neked. Ezzel lehet, hogy felkészítelek az életre, de az is lehet, hogy nem. Nem tudom, de remélem jó fog kisülni ebből az egészből.
Olyan anya szeretnék lenni, akire nem úgy gondolsz vissza, hogy az anyukád agyonféltett és nem engedett el sehová. Attól, hogy én így nőttem fel, neked még nem kell. Azt azért nem mondtam, hogy nem foglak agyonfélteni, mert ez nem így lesz :)
A lényeg, hogy a leveleim lényege az, hogy könnyebben boldogulj az életben, hogy megértsd mi folyik körülötted és, hogy ne dőlj be mindennek, mert nem minden arany, ami fénylik. Nekem is ezt mondogatták, amikor még kicsi voltam, és most én is erre szeretnélek megtanítani téged. Nagyon remélem, hogy sikerrel fogok járni. Ha nem, akkor is örülni fogok, hogy van legalább pár olyan dolog, amit az anyukádtól tanultál.
Szeretném, ha sikerrel járnék.

Szeretettel: Anya

A levél mellett a borítékban volt egy fénykép is.

Éreztem, hogy sírok, miközben olvasom a levelét. Elgondolkodtam, mi lett volna, ha sosem veszem észre a dobozban heverő leveleket. Végigfeküdtem az ágyamon és agyaltam. Nem tudtam, hogy most elolvassak még egy levelet vagy hagyjam a francba, mert úgysem veszem hasznát. Viszont furdalta az oldalamat egy megmagyarázhatatlan kíváncsiság, tehát elővettem a következőt, és a következőt és így szép sorjában. Patrick éjfél tájban toppant be a hotelszobába, én pedig addigra elolvastam anyu összes levelét. Biztos vagyok benne,  hogy anyu tanácsai nagyon hasznosak lesznek.

8. fejezet

Én mondtam!

*Jenette*

A szemüvegem az éjjeliszekrényemen pihent a tokjában. Amikor felöltöztem, utána felvettem. Elég furcsa volt, mert már régen volt rajtam, de azért örülök neki, mert néha fáj a kontaklencsében a szemem. Felöltöztem ebbe (a szemüveget képzeld hozzá xDD):

Elindultam otthonról ki a reptérre, mivel Lisa írt üzit, hogy ott kéne várnom. A reptérre érve egyből megpillantottam Lisa-t. 

-Szia!-mentem oda hozzá, majd megöleltem.

-Szia! Mi ez rajtad?-kérdezte a szemüvegemre mutatva.

-Szemüveges vagyok, elfogyott a kontaklencsém és kénytelen voltam ebbe jönni.-vontam meg a vállam.

-Ez irtó jól áll neked!

-Komolyan?-kérdeztem, mert totálisan nem erre a válaszra számítottam.

-Persze. Tisztára te vagy!

-Köszönöm! Amúgy milyen volt New York?

-Irtó jó és egyszer neked is el kell jönnöd! Anyukád megvan?

-Meghalt.-hajtottam le a fejem.

-Te Úristen, Jenette! Mikor?-lepődött meg.

-2 hete.

-Nagyon nehéz lehet neked.

-Nagyon nem az.

-Hé, ha valami kell, akkor szólj. Hisz tudod, hogy rám számíthatsz!

-Köszönöm Lisa!-mondtam, majd megöleltük egymást.

Elmentünk Lisa-val a kedvenc kávézókba és egy hatalmas epres fagyikehely után elmentünk a plázába mozizni. Megnéztük a Nagyfiúk 2.-őt. A mozi után, a pláza előtt ketté váltunk. Épp elindultam, amikor hirtelen csörgött a telefonom.

-Haló!-szóltam bele.

-Szia Jenny! Patrick vagyok.

-Szia! Megtennéd, hogy nem szólítasz Jenny-nek?

-Ennyire utálod?

-Igen.

-Értem. Amúgy be tudsz jönni?

-Persze. Sietek.

-Köszi!

Letettem a telefont, majd elindultam a CBI központ felé. Amikor odaértem a portánál útbaigazítottak, igaz tudtam merre kell mennem. Amikor beértem az irodába Patrick ott volt meg a főnöknőci is.
-Jó napot!-köszöntem.
-Szia!-vágta rá totál egyhangúan.-Mond el neki.-nézett Patrick-re.
-Mégis mit?-néztem rá, mert nem gondoltam, hogy mit tervez.
-Van egy jó hírem és egy rossz hírem.-kezdte.
-Oké.
-A rossz hír az, hogy nagyapádék kérvényezik azt, hogy náluk helyezzenek el. A tárgyalás 2 hónap múlva lesz.
-És mi a jó hír?-kérdeztem, mert ezt valahogy sejtettem.
-A jó hír az, hogy New York-ba kell mennünk nyomozni és te is jöhetsz.
-Komolyan?-kérdeztem.
-Igen.
-Mikor megyünk?
-Holnap.
-EZ AZ!!!-mondtam, majd valami táncszerűséget ejtettem le, mert annyira örültem, hogy én is elmehetek New York-ba.
-Én mondtam!-mondta Rigsby.-Kérem a 20 dolláromat.-mondta, amjd Cho felé nyújtotta a kezét, mire a kezébe nyomott egy 20-ast.
-Tudni akarok róla?-kérdeztem Patrick-et, mire megrázta a fejét.
-Akkor menj haza, pakolj össze, mert nem akarom, hogy miattunk legyen fennakadás a reptéren.
-Oksi, megyek.-mondtam, majd adtam neki egy puszit és elmentem.
Egy kicsit furi, hogy Rigsby és Cho fogadtak valamin, annak viszont nagyon örülök, hogy New York-ba megyünk. Épp a bőröndömet akartam levenni, amikor a szekrény tetején már is volt nem csak a bőröndöm. Egy doboz ott. Levettem a dobozt, majd kinyitottam. Egy csomó boríték volt benne, biztosan levelek. Az összes tetején ez állt:

Anya írása volt. Nem tudom miért írt nekem ennyi levelet. Egy kicsit zavart. A borítékok közé be volt csúsztatva egy kép rólam és anyáról:

Még emlékszem erre. Igaz, kicsi voltam, de tisztán emlékszem rá. Éreztem, ahogy a könnyeim végig folynak z arcomon miközben a képet néztem és egyre jobban előjöttek az emlékek. A kép hátulján ez volt anya írásával:

"Minden kincsem itt van a szívemben, s minden érzés, mely belőlem vibrál a TE ajándékod."

Örökké szeretni foglak: Anyu

Ebből az egyetlen idézetből leesett, hogy a levelek a dobozokban nekem szólnak. Visszatettem a képet a borítékok közé, majd a tetejét a dobozra. Összepakoltam a  ruháimat az útra és az egyik kistáskám mellé odatettem a  dobozt is. Most már tudom mit fogok csinálni a repülőn. El fogom olvasni az összes levelet!

7. fejezet

Nagyon szeretlek!

*Jenette*

Másnap reggel elég unalmasan keltem. A ház üres volt, sehol senki. A papáék basznak rám már egy ideje, szóval elég jól megvagyok. Már lassan 2 hét telt el. Lisa már hazajött a nyaralásból, de dolgozik a munkahelyén, szóval csak délután tudunk találkozni. Ez a nap is szokásosan indult. A reggelim közben azonban hirtelen csengettek. Kinyitottam. A gyámügyes nyanya volt az.
-Maga mit keres itt?-kérdeztem.
-Érted jöttem.
-Mondtam, hogy engem nem fog elvinni sehová!
-Ó, dehogy nem!

~CBI központ~

Na újra itt! Tökéletes!
-Nos, Ms. McCurdy az anyja halála után el kellett indítanunk a gyermekelhelyezési tárgyalást. Mivel az édesapja nincs feltüntetve a születési anyakönyvi kivonatában, ezért a nagyszüleihez akartuk adni, ha nem kerül elő az édesanyja végrendelete.-magyarázta egy pasi.
-Az anyám írt végrendeletet?-kérdeztem.
-Igen, miszerint ha történne vele valami, akkor kijelölt egy személyt a gyámjául.
-Kit?
-Őt.-mutatott az ajtóra.
Az ajtón a szöszi lépett be.
-Ez most komoly?-kérdeztem.
-Igen. Patrick az apja én amíg be nem tölti a 18. életévét, addig kénytelen vele lakni.
-Hurrá.-mondta egy kissé lehangolóan.

~otthon~

-Most mi lesz?-kérdeztem.

Otthon voltunk, Patrick pedig hazahozott. Kezdek leszokni a szösziről. Vissza kéne szoknom rá, nem?

-Nem tudom.-mondta.

-Nézze, nekem nem kell az apáskodás! Tök jól elvagyok! Szóval hazamehet és élheti tovább az életét, vagy visszamehet dolgozni!

-Nem, még nem.-mondta, majd elkezdett körbe-körbe sétálni a házban.

Benyitott minden szobába, mindenhol körbenézett.

-Most mit keres?-kérdeztem, miután eluntam a mászkálását.

Nem válaszolt, csak bement a szobámba. Alaposan körbenézett, majd a szintetizátoron lévő lapokat kezdte nézegetni.

-Dalokat írsz?

-Csak ha nem tudok mit kezdeni magammal. 

-Tanár tanított meg zongorázni?

-Nem.

-Akkor ki?

-Anya. Még úgy 5 éves koromban. Nagyon szeretett ügyvéd lenni, de hobbi szinten ruhákat tervezett és a netről megtanult zongorázni is. 

-Aztán megtanított téged.-mondta.

-Igen.-bólintottam.

-Nézd, Jenette nem várom el , hogy együtt lakj velem, de nagyon szeretném, ha legalább felhívnál, hogy tudjam jól vagy-e.

-Fel foglak, de attól még itt kéne maradnod velem.

-Hogy?-nézett rám egy kissé hülyén.

-Azt szeretném, ha itt maradnál. Nem azért mert unatkozom, mert őszintén szét ver itt az ideg. Hanem azért, mert szükségem van rád!

-Gyere ide!

Közelebb mentem, majd csak úgy szimplán átöleltük egymást. Ha ezt a papa meglátná!...Úh... Akkor itt kitörne a 3. világháború.

~másnap~

Az este viszonylag nyugisan telt. Lisa elméletileg ma jön meg, aminek nagyon örülök, mert most nagyon szükségem van arra, hogy lefoglaljanak és nem akarom egész nap Patrick-et terhelni. Kimentem a fürdőbe, hogy betegyem a kontaklencsémet. Ja, még nem mondtam? Szemüveges vagyok, de utálom, ezért kontaklencsét használok. Kinyitottam a fürdőszobai szekrény ajtaját, de nem találtam sehol. Biztos elfogyott. De nem lehet, mert 2 héttel ezelőtt vettem újat és még kellene, hogy legyen. Kipakoltam az egész szekrényt. A pakolás Patrick szakította félbe.

-Mit keresel?

-A kontaklencsémet. 2 hete vettem és még kellene lennie.

-Eldobhatót használsz?
-Igen. Próbáltam a nem eldobhatót, de attól bepirosodott a szemem.
-Nagyon kéne neked?
-Perpillanat igen, mert találkozok a barátnőmmel, aki nem tudja, hogy szemüveges vagyok.
-Nem akarod elmondani neki?
-Mit?
-Azt, hogy szemüveges vagy.
-Nem tervezem.
-Pedig itt lesz az ideje.
-Gondolod?
-Kibírod. Estére hozok oksi?
-Köszi!
-Megyek dolgozni. Ha valami van, akkor hívj.
-Oksi. Szia!-mondtam, majd elment.
Éreztem, hogy a mai lesz életem legnehezebb napja.

6. fejezet

Ez valami vicc ugye?

*Jenette*

A kórházba siettem, majd felmentem az emeletre, ahová anyát vitték. A nővérpultnál belefutottam a szőke pasiba, aki nem egyedül volt ott, hanem egy barna hajú nővel. Gondoltam odamegyek hozzá és jól kiosztom, de aztán meggondoltam magam és inkább nekidőltem a falnak és vártam. A vizsgálóból hamarosan kijött Mr. Gordon, anya orvosa. Odasétált elém, mire ránéztem.
-Jenette.......nagyon sajnálom!-mondta, majd egyszerűen elment.
Hogy érti azt, hogy sajnálom???? Lassan leültem a földre és bőgni kezdtem. Csak úgy hullottak a könnyeim.
Egy idő után abbahagytam, majd felálltam és megtöröltem a szemeimet. Indultam volna kifelé, amikor a liftből kiszállt a gyámügyes nőcike. Mit keres ez itt? Odajött elém, majd megszólított:
-Jenette McCurdy?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam.
-Fantasztikus. A szőke úr ott Patrick Jane.-mutatott a szöszi felé, mire én is odanéztem, amjd vissza a nőre.
-És nekem mi közöm van hozzá?-kérdzetem.
-Az édesanyja kérésére a halála után nem a nagyszüleire lesz rábízva, hanem az apjára.
-A szőke az apám?-néztem a nőre értelmetlen tekintettel.
-Pontosan.-bólintott.
-Na azt baszta el!-mondtam, majd egyszerűen otthagytam.
Beszálltam a liftbe, és szépen hazamentem. Amikor becsuktam magam mögött az ajtót azt hittem megölöm magam. Most komolyan a szőke hapsika a faterom? Ennél nagyobb baromságot még soha a büdös életben nem hallottam. Bementem a konyhába és töltöttem magamnak egy pohár vizet, amikor hirtelen csengettek. Kinyitottam és két nagy hapsit láttam.
-Jenette McCurdy?
-Ja.-mondtam tök lazán.
-Be kell vinnünk téged a CBI központba.
-Na azt baszta el, emrt én NEM MEGYEK INNEN SEHOVÁ!!!
-Kapsz lap topot.-mondta a másik.
-Komolyan?-kérdeztem, mire bólogattak.-Felőlem.

~CBI központ~

Az egyik iroda asztalánál ültem és zenét hallgattam, miközben egy laptopot nyomkodtam. A fülesnek csak az egyik fele volt bedugva a fülembe, így tisztán hallottam, hogy miről beszélnek.
-Akkor is furcsa lány.-mondta az egyik.
-Hé, tökfej! Attól, hogy be van dugva a fülem még nem vagyok süket!-szóltam rá, mire totál elfordult és egy aktába meredt.
A szöszke helyett egy barna ahjú nőci állt meg előttem. Kihúztam a fülest, amjd ránéztem.
-Mi akar?-néztem rá.
-Nos, mivel te is tuod, hogy Patrick-kel kell lenned, így azt ajánlom, hogy húzd meg magad.
Felálltam, amjd a nőre néztem és belekezdtem a mondandómba:
-Jajj,d e cuki! De nézze nyanya és nem érek rá a maga baromságaira! Most halt meg az anyám és a gyámügyes vénasszony zaklat egész nap, ráadásul még itt van a szöszi is, aki rohadtul nem szimpi, ahogy azok sem, akik itt vannak ebben a teremben! Szóval én most elmegyek és ha meg mernek keresni, akkor a nagyapám látja el a bajukat!
-A nagyapád egy faszkalap.-mondta a szöszi.
-Maga meg egy nagy seggfej állat, ha azt hiszi, hogy magával fogok maradni életem VÉGÉIG! Ébredjen fel kisapám! Én uyganis nem nyaralni jöttem ide, hanem hogy elmondjam, hogy akkor fogok amgával alkni, ha MEGHALTAM! És ha megszerzi nekem Logan Henderson-t a Big Time Rush-ból! Ha az egyik nem teljesül, akkor NE IS ÁLMODJON RÓLAM SZÖSZIKÉM!!! Isten áldja magukat! További szép napot!
Kimentem a CBI központból és hazamentem.

~másnap reggel~

Másnap reggel nehezen keltem. Leballagtam a konyhába, amjd reggeliztem és visszamentem a szobámba felöltözni. Ezt vettem fel:

Visszamentem a nappaliba és betettem valami DVD-t. Épp nézni kezdtem, amikor csengettek. Felemeltem a fenekemet a kanapéról és kinyitottam az ajtót. A szöszi volt az.

-Mit akar?-kérdeztem unottan.

-Veled akarok beszélni.

-Megtette. Isten áldja!-mondtam, amjd be akartam csukni az ajtót, de a lábát az utba tette.-Mit akar tőlem?nyitottam ki újra az ajtót. 

-Meglepetésem van.-mondtam, amjd egyszerűen kihúzott a házból. 

~CBI központ~

-Mégis mi a jó édes életemet keresek én itt?-kérdzetem.

A folyosón voltunk a szöszi pedig mellettem állt.

-Nos, azt mondtad, hogy akkor laksz velem, ha meghalsz vagy megszerzem neked Logan henderson-t a Big Time Rush-ból.

-Igen, így volt.-bólintottam.

-Rendben. Tessék.-fordított a lift felé, ahonnan hamarosan előlépett Logan Henderson.

-Te jó anyám!-mondtam, mikor Logan odaállt elém.

-Jenette ugye?-kérdezte, mire serényen bólogattam.

-Jó szórakozást!-mondta a szöszi, amjd elhúzott.

-Mit keresel itt?-kérdeztem.

-Felhívtak, hogy el kéne töltenem egy lánnyal egy napot és mivel imádom a rajongóimat így eljöttem.

-Megölelhetlek?-kérdeztem.

Ez volt életem legidiótább kérdése, mivel Logan csak úgy magától ölelt meg.

-Elmegyünk várost nézni?-kérdezte, mire bólintottam.

Elmentünk egy csomó klassz helyre. Voltunk vásárolni, elmentünk moziba, a vidámparkba és még egy fotóval is gazdagodtam:

Este elköszöntünk egymástól, majd visszamnetem a szöszihez.
-Ez valami vicc ugye? Azt hiszi, hogy amiért megszerezte nekem Logan henderson-t, magával fogok lakni?
-Így terveztem.-mondtam.
-Maga egy nagy görény, uyge tudja?
-Igen tudom, de megegyeztünk. Én megszeeztem Logan Henderson-t és te velem fogsz lakni.
-Most azt hiszi, hogy maha tojta a spanyol viaszt? Nézze, én nem vagyok idióta de azt még én is látom, hogy maga egy oylan ember, aki megvesztegeti az embereket. átveri őket, aztán utána fürdik a dicsőségben.
-Erre hogy jöttél rá iylen gyorsan?-kérdzete az egyik pasi.
-Nem ma jöttem le a falvédőről, ráadásul kitűnő emberismerő avgyok.
-Na azt nem gondolom.-mondta egy másik pasi.
-Jólvan.-álltam elé, amjd elkezdtem.-Az apja egy iszákos barom,a kiegész életében cska kritizálta. Ült már a sitten kiskorában és amikor kijött megfogadta, hogy rendőr lesz, hogy elkerülje az oylan embereket, mint az apja. A vöröske faterja fociedző. Iowa-ból jött ide és a magatartásából ítélve ő a "csapat" legújabb tagja. A kínai csávó a precízitásra törekszik, és igyekszik betartani a szabályokat, ha maga nem hágná át őket folyton. A barna hajú nőci apja pedig állítólag lelőtte az anyját, így azóta is neheztel rá. van egy öccse, akit alig lát és a kapcsolatot sem tartja vele. Szóval MIT AKARNAK MÉG TUDNI?
-Váó! Ez a csaj jobb, mint Jane!-mondta az egyik pasi.
-Ha nincs más kérdésük, akkor én mennék. Isten áldja magukat!-mondtam, amjd egyszerűen hazamentem és eltettem magam holnapra.

5. fejezet

Most csak szivatsz ugye?

*Sarah*

Reggel magamtól keltem. Ma nem kellett bemennem dolgozni, mert a főnök mindenkit elengedett erre a napra, valami miatt.Gondoltam, hogy bemegyek Patrick-hez és elmondom neki a valós igazságot. Most miért titkolózzak előtte? Teljesen felesleges, a lányát pedig meg kell ismernie.
Felöltöztem, majd átnéztem Jenette szobájába. Még aludt. Nem keltettem fel, csak óvatosan becsuktam az ajtót. Kimentem a lakásból, majd beszálltam a kocsiba és elhajtottam a CBI-nál. Egész úton azon gondolkoztam, hogy jó döntést fogok-e hozni. A hatalmas görccsel a gyomromban mentem a pulthoz, ahol útba igazítottak. Felmentem az emeltre, ahol elsőre beleütköztem Patrick-be.
-Szia!-mondta.
-Szia!-ölelt meg.-Te mit keresel itt?
-Beszélnünk kell.
-Nem ér rá később?-kérdezte.
-Ez sürgős.-vettem egy kicsit sürgetőre a szót.
-Gyere, menjünk be a kihallgatóba.
Bementünk a kihallgatóba.
-Nem ülsz le?-kérdezte.
-Nem, de neked le kéne.
-Miért?
-Mert félek, hogy el fogsz ájulni, ha ezt elmondom.
-Sarah miről beszélsz?-kérdezte egy kicsit aggódóan.
-Patrick, remélem emlékszel, hogy mi együtt voltunk a gimiben.-kezdtem el.
-Igen, emlékszem.
-És remélem arra is emlékszel, amikor el kellett költöznünk.
-Igen.-bólintott.
-És előtte mi...-kezdtem el, de egyszerűen nem bírtam befejezni.
-Igen, arra is emlékszem.-mosolygott.
-Abból a kis izéből én terhes lettem.-mondtam ki.
Ránéztem. A mosoly eltűnt az arcáról és komoly lett. Az ujjaival kezdte kopogtatni az asztalt. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Egyedül hagyjam? Vagy esetleg maradjak? Keveredtek bennem a variációk. Kisvártatva megszólalt.
-Fiú lett vagy lány?
-Lány és Jenette-nek hívják. Most volt 17.
Felállt, majd mélyen a szemembe nézett.
-Most csak szivatsz ugye?
-Miért szivatnálak?
-Tudtad, hogy kérdésre nem felelünk kérdéssel?
-Igen, tudtam és nem, nem szivatlak. Szerinted vicces kedvemben vagyok?
-De ezt miért csak most közlöd velem? Mi a francért vártál erre 17 évet? Ha előbb szólsz akkor....
-Akkor mi? Elvettél volna? Patrick nézd, biztosan nagyon szép életed van, én csak Jenette érdekeiben jöttem el hozzád.
-Miért? El akartok költözni valamilyen idegen országba és kell az apa aláírása?
-Dehogy is!
-Sarah nézd, az életem romokban. Elvesztettem a családomat. Tudod, hogy ez milyen érzés?
-Tudod, hogy hamarosan meghalok? Nem,nem tudod! A lányom a szüleimhez fog kerülni, ha az apja nem veszi magához. Értsd meg, nem akarom, hogy a lányom az idióta szüleimmel legyen, akik hamarosan úgyis meghalnak!
-Sarah én ezt nem tudtam...-mondta, majd visszaült.
Csak nézett maga elé.
-Nézz rám!-mondtam.
Rám nézett. Odamentem, majd leguggoltam elé úgy, hogy pontosan a szemébe nézzek.
-Sajnálom, ami a családoddal történt, de értsd meg, hogy szükségem van rád! Nem tudom, hogy meddig maradok meg még Jenette-nek és szeretném, ha eddig nem is, de most legyél részese az életének.  Engem csak a lányom érdekel Patrick. Senki más! Szeretném, ha boldog lenne. Gondold meg.-mondtam, majd felálltam.
Elindultam kifelé. Épp a kilincshez nyúltam, amikor hirtelen megszólalt.
-Sarah!
Megfordultam, mire felállt. Odajött hozzám.
-Igen.
-Nem kell ezen mit meggondolnom.-mondta egy mosoly kíséretében.
-Nem értelek.-mondtam.
-Nem kell meggondolnom semmit, arról amit mondtál. Megértem, hogy a szüleid miatt nem tudtad elmondani. Elvállalom.
-Komolyan?-néztem rá tágra nyílt szemekkel.
-Igen. Meglepődtél?
-Igen.
Nagyon örültem, hogy Patrick elvállalja Jenette-tet. Ennél nagyobb boldogságot már nem tudtam volna elképzelni. Nagyon boldog voltam. Habár hirtelen nagyon fájni kezdett a fejem és émelyegtem is, amíg minden el nem sötétült.

*Jenette*

Reggel, amikor körbejártam a házat, csak magamat véltem felfedezni benne :D Na jó, ez hülye kijelentés volt. Na, a lényeg az, hogy anya már elment vagy dolgozni, vagy bevásárolni. Átöltöztem, majd reggeliztem. Visszamentem a szobámba, majd bekapcsoltam a gépemet. Az e-mail-jeimet néztem meg, közben pedig dúdoltam valamit. magam sem tudom melyik dallam lehetett az. Amit végeztem, kikapcsoltam a gépemet és leültem a szintetizátorom elé. Az ujjaimat a billentyűkre helyeztem, majd játszani kezdtem a dallamot:

Egész megnyugtató kis dallam volt. Úgy éreztem, hogy teljesen nyugodt vagyok, habár nem gondolom, hogy ideges voltam-e valamikor. Gyorsan lejegyeztem a dallamot egy kottára. Ha anya hazaér, akkor majd neki is megmutatom. Biztos nagyon tetszeni fog neki. Hirtelen hallottam, hogy csörög a nappaliban lévő telefon. Gyorsan lerohantam és felvettem.
-Haló!-szóltam bele.
-Jó napot! Jenette, maga az? Mr. Gordon vagyok.-hallottam egy hangot.
-Igen, én vagyok. Mi a baj?-kérdeztem. Mr. Gordon anya orvosa. Nagyon kedves ember.
-Az édesanyja összeesett és bekerült a kórházba.
-Komolyan?-nem hittem a fülemnek.-De ugye rendben lesz?
-Mi lenne, ha bejönne?
-Rendben. Nem tudja, hogy ki hozta be az anyámat?
-Egy nagyon kedves szőke úr. Azóta is itt van bent.
-Rendben. Máris ott vagyok! Viszlát!
Letettem a telefont. A benti papucsomat kicseréltem egy utcai szandira, felvettem a kabátomat és kiléptem az ajtón. Bezártam, majd felszálltam az első buszra és besiettem anyához. Aggódtam miatta! Nem akarom, hogy meghaljon! Most nem! Csak legyen eszméleténél legalább!

4. fejezet

Közös délután?

*Jenette*

Reggel felkeltem és ahogyan voltam kimentem a szobámból. A folyosó tele volt szanaszét hevert ruhákkal. Összeráncoltam a szemöldökömet, majd "követni" kezdtem a ruhákat, amik anya szobájába vezettek. A szoba ajtaja résnyire volt csak nyitva. Óvatosan benyitottam a szobába, ahol anya épp a tükörben nézegette magát. Észrevett a tükörben, majd megfordult.
-Szia kicsim! Minden oké?
-Ezt én is kérdezhetném.-néztem körbe.
-Tudod...csak lesz egy találkozóm.
-A szöszivel?
-Milyen szöszivel?-nézett rám.
-Tudod. A szőke pasival a CBI-nál.-mondtam, majd leültem az ágyra.
-Nem! Nem vele.
-Anya! Tudom, hogy milyen arcot vágsz, amikor hazudsz. Tudod, hogy előlem nem rejthetsz el semmit.
-Igen, tudom. 17 év alatt megtanultam.-mosolygott.-Lennél szíves kimenni? Még el kell döntenem, hogy melyik legyen.
-Oké, de szerintem a virágos.-mondtam, majd felálltam és átmentem a saját szobámba.
Becsuktam az ajtót, majd kutakodni kezdtem a szekrényemben. Ma délután Lisa-val találkozok és elmegyünk sétálni valahova. Amióta az eszemet tudom mindig megmondom, hogy ki mikor és általában miért hazudik. Az arckifejezéséből, a viselkedéséből észre lehet venni. Az ösztöneim pedig sosem hagynak cserben. Anya se tudja, hogy honnan tudok ilyeneket, de néha látom a szemében azt a különleges ragyogást, ami azt jelenti, hogy ő tudja, vagy legalábbis sejti, honnan tudom ezeket. Mintha emlékeztetném valakire, de még nem jöttem rá, hogy kire. Lehet, hogy apámra? Az lehetetlen..... A merengésem alatt fel is öltöztem. Felvettem a kis táskámat, majd kimentem a szobából. Lementem a konyhába, hogy csináljak magamnak valami kaját, de anyával találtam magam szemben. Gyönyörű ruhában volt.

-Mintha randira mennél.-mosolyogtam.
-Értsd meg, hogy nem randi!
-Ez a ruha mást mond.
Anya értetlenkedve nézett rám, majd megnézte magát jó alaposan egy tükörben. A végén ezt mondta:
-Igazad van.
-Mondtam én.
-Át kell öltöznöm!-mondta, majd fel akart rohanni, de utána szóltam.
-Hagyd már abba! Jól nézel ki.
-Biztos vagy benne?-fordult vissza.
-Igen. De igyekezz, mert 10 perc múlva dél.
-Igazad van!-eszmélt fel.-Drukkolj!
Azzal a mozdulattal felkapta a táskáját és kiment az ajtón. Sosem láttam anyát még ilyen boldognak. Valamiféle titokzatosság jelent meg az arcán az elmúlt napokban. Hamarosan Lisa küldött üzit:

Itt vagyok a házatok előtt. Kifáradnál? :D

Megmosolyogtam amit írt, majd a kis táskámmal együtt kimentem a ház elé.
-Mióta állsz itt?-kérdeztem, miközben bezártam az ajtót.
-Körülbelül most jöttem.-vonta meg a vállát.
Eltettem a kulcsot a táskámba, majd elindultunk Lisa-val a fagyizóhoz. Közbe persze végig beszélgettünk. Kiderült,  hogy elmennek New York-ba egy hétre, meg egy napra Hollywood-ba. Anya is tervezi, hogy elmegyünk Hollywood-ba, mivel itt van egy köpésnyire, de nem tudom, hogy mi lesz belőle. Anya betegsége kiszámíthatatlan. Lassan megérkeztünk a fagyizóhoz. Kértünk két nagy kehely fagyit. Az enyém epres, csokis, sztracsatellás, karamellás és vaníliás volt, Lisáé pedig karamellás, citromos, epres, tiramisus és narancsos volt.
-Hogyan fogunk mi megenni 5 gombóc fagyit?-nézett rám Lisa.-Anyám ki fog nyírni, ha beteg leszek.
-Anya nem. Amúgy se érdekelne, ha lecseszne, mert nyár van és kiélvezem.-vontam meg a vállam.
-A szüleid elváltak?-kérdezte.
-Ezt honnan veszed?-néztem rá értetlenül.
-Mivel nem találkozol sosem az apukáddal. Rossz vele a viszonyod?
-Nem is ismerem.-vágtam rá csak úgy.
-Bocsi!
-Miért kérsz bocsánatot?-kérdeztem.
-Mert azt hittem....
-Lisa, nyugi! Mindenki azt hiszi, hogy a szüleim elváltak vagy esetleg az apám elhagyott minket, de nem így van. Anya a gimiben találkozott az apámmal és elmondása szerint már első látásra egymásba szerettek. A pasi nem volt gazdag, ráadásul valami miatt nem is járt egy idő után suliba. A papa nem engedte, hogy együtt legyenek, plusz amikor anya elmondta, hogy terhes, akkor belelt a pohár és elköltöztek. Anya még meg se tudta mondani, hogy terhes.
-És a papád mit szólt, amikor megtudta, hogy "érkezel"?
-Nem akarta, hogy anya megszüljön. Azt akarta, hogy ne legyen baba, de anya nem így vélekedett. Anya elmondása szerint a papa rögtön megenyhült, amikor meglátta rólam az ultrahangos fotót.
-Ez annyira cuki.-mondta Lisa mosolyogva.
-Be kell vallanom, hogy a családon kívül te vagy az első beavatott.
-Ez kedves.
-Szóval érezd magad megtisztelve!-mosolyogtam.
-Megtisztelve is érvem magam!-húzta ki magát és vigyorgott, mint a tejbe tök.-Viccet félretéve, mi lesz ha anyukád meghal? Kihez fogsz kerülni?
-Mivel az apám elméletileg még él, ezért, ha a bíróság úgy ítéli, akkor hozzá. Ha viszont nem, akkor a papáékhoz.
-Nézd, akármi is lesz, tudd meg, hogy rám bármikor számíthatsz!
-Köszi!-mondtam, majd megöleltem.
-Akkor ha megettük ezt a fagyi hegyet, azután mit csinálunk?
-Nem tudom.-vontam meg a vállam.
Elméláztam egy kicsit. Az utcát és az utca túloldalán lévő kávézót néztem. Hirtelen megláttam anyát a szőke pasival. Erre-mondanom sem kell-, hogy felemeltem a fejem és mereven bámultam őket.
-Mit nézel annyira?-kérdezte Lisa.
-Nézz az utca túloldalára.-mondtam, mire Lisa is átnézett a túloldalra.
-Együtt töltik a délutánt. Ez olyan nagy baj?-kérdezte elképedve.
-Te ezt nem érted. Mi van, ha az a szöszke az apám?
-Lüke vagy! Nem is hasonlítok rá!
-Egy valamiben talán igen.
-Mégis miben?-néztem rá.
-Ugyanolyan kék szeme van, mint neked.
-Lisa, az utca túloldalán vannak. Hogy látod te a szemét?
-Tudod a szemem mindent lát.
-Azt azért nem hiszem el, hogy odáig is ellátsz.
-Pedig ez van. Szerinted miért ülök legtávolabb a tv-től?
-Inkább hagyjuk.
-Végeztek!-mondta Lisa.
Erre már én is odakaptam a fejem. Anya megpuszilta a pasikát, de nem váltak el, hanem kimentek a kávézóból. Beszálltak anya kocsijába és elhajtottak. A furi az volt, hogy nem anya vezetett, hanem a szöszke.
-Ez kezd egyre furcsább lenni.-mondta Lisa.
-Nekem mondod. Mi van, ha tényleg a szőke csávó az apám?-néztem Lisa-ra.
-Akkor egész jóképű apád van.-mondta Lisa.
-Neked bejön?-néztem rá.
-Én ilyet nem mondtam!-emelte fel a kezét védekezésképpen.
-Inkább most fejezzük be ezt a beszélgetést.-ajánlottam.
Lisa bólintott. Belapátoltuk a sok fagyit, majd hazamentem. Lisa nem jött el hozzánk, mert a szüleivel olnap mennek New York-ba. Hiányozni fog!

*Patrick*

Hazavittem Sarah-t. Be is kísértem volna, csak megcsörrent a telefonom. Lisbon keresett, hogy találtak egy másik hullát. Nem kevertem bele Sarah-t, csak elköszöntünk és elmentem. Közel a tetthelyhez Lisbon hívott:
-Szia!-szóltam bele.
-Hol vagy most?-kérdezte.
-Úton a tetthely felé.
-Oké, akkor most fordulj vissza és gyere az irodába! Na szia!-letette.
Most komolyan? Majdnem odaértem, erre fordulhatok is vissza? Sose értettem a nőket! Taxival mentem az irodához. Felértem, erre drága Teresa letámadott.
-Elárulnád, hogy hol voltál egész nap?
-Hát....nem ott, ahol te.
-Komolyan? Ha nem mondod, nem is esik le!-akadt ki.
-Lisbon.
-Mi van?
-Nyugi.
-Nyugodt vagyok!
-Nem, nem vagy nyugodt. Amúgy mi a helyzet?
-Mi lenne? Minden bizonyíték azt mutatja, hogy Steve McCurdy ölte meg Bridgit Duncan-t is és Sophie Scott-ot is.
-Ciki.
-Amúgy azt mondta az apja, hogy Sarah még mindig nem akarja elvállalni.
-Nem csodállom.
-Hogy érted ezt?
-Majd elmondom. Idővel.
Ránéztem, mire megforgatta a szemeit és bement az irodájába.

3. fejezet

Te? Itt? Hogyan?

*Jenette*

Este nem mentünk haza, hanem a mamáéknál vacsiztunk. Még Lisa is nálunk evett. Ott volt a vacsinál a mama, a papa, Steve bácsikám, Victoria "néni", Zoey, Lisa, anya és szerény személyem. A mama spagettiti csinált, ami nála csak nagyon különleges alkalmakkor fordul elő. 

-Steve kérdeznem kell valamit.-kezdte el a papa.

-Nyugodtan.-mondta Steve bácsi.

-Tudod, el kell utaznom egy pár hétre egy tárgyalás miatt. Szeretném ha addig te és Sarah vezetnétek a céget.

-Rendben.-bólintott Steve.

-Nincs rendben!-kezdte el anya.-Nekem ott a bíróság. Nem várhatjátok el, hogy bejárjak a bíróságra, a központba céges dolgokkal szarakodni, ráadásul még menjek el a kemoterápiára és foglalkozzak Jenette-tel!  Még így is alig van rá időm. Ezek után, hogy lesz?

-Anya, nyugi! nincs semmi baj.-mondtam már én is, mivel nem szeretem, ha anya nagyon kifakad.

-Te vagy a legjobb, kicsim!-mondta, majd megölelt.

Hamarosan kopogtattak. A mama elment ajtót nyitni. Hamarosan egy öltönyös ürge rontott be az étkezőbe. Lisa rám nézett, mire megmondtam a vállam.

-Elárulná mit akar uram?-állt fel a papa.

-Be kell vinne a központba Steve és Sarah McCurdy-t.-mondta.

Azzal a mozdulattal elindult az egyik anya, a másik Steve bácsi felé. Felállították őket, majd kivezették őket. A papa erősen tiltakozott, de kimentek és becsukták az ajtót.

-Jenette, vigyázz Zoey-ra! Mi bemegyünk!-mondta a mama, majd intett Victoria-nak, hogy jöjjön.

-DE én be akarok menni!-mondtam.

-Én is!-erősködött velem Zoey.

-Az lesz a legjobb, ha ti itt maradtok.-mondta a papa, majd kimentek.

-Mi miért nem mehettünk?-nézett rám Zoey.

-Azt nem mondták, hogy nem mehetünk utánuk.-mondtam egy ördögi tekintet kíséretében.

-Rosszra gondolsz. Ez tetszik!-lelkendezett Lisa.

-Van jogsid, ugye?-néztem rá.

-Van.-bólintott.-De várj! Hova is kell mennünk?

-CBI központ. Láttam a pasi igazolványán.-vontam meg a vállam.

Átmentünk Lisa-ékhoz, ahonnan Lisa elő is vette a kocsit. Beültünk, majd elindultunk a CBI központ felé. Nagy nehezen odaértünk. Kiszálltunk a kocsiból, majd a bejárat felé igyekeztünk, ahol egy hatalmas ürge megállított minket.

-Sajnálom, de 20 év alatt, csak felnőtt felügyelet mellett mehettek be!

-Most mit csináljunk?-kérdezte Zoey.

-Van egy ötletem! Én elterelem a figyelmét, amíg ti bejuttok. Ha tudok én is megyen utánatok, ha nem akkor hívlak.

-Rendben.-bólintottam.
A pasi kezében volt egy pohár kávé. Lisa kivette a kezéből, a pasi ingére öntötte, majd szaladni kezdett a pasi pedig utána.
-Gyerünk!-mondtam Zoey-nak, majd bementünk.
Elosontunk a pult mellett, majd fel az emeletre.

*Sarah*

A kihallgatóban ültem. Nem tudom miért hoztak be minket, de remélem Steve nem csinált semmi baromságot. Hamarosan kinyílt az ajtó és belépett rajta egy rég nem látott személy. Nem voltam benne biztos, hogy komolyan ő az, de volt egy sejtésem. Leült velem szembe.
-Sarah?-nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Patrick? Te? Itt? Hogyan?-néztem döbbenten.
-Ezt én is kérdezhetném.-mosolygott.
-Te semmit sem változtál.-jegyeztem meg mosolyogva.
Hirtelen kinyílt a terem ajtaja és egy sötét hajú nő lépett be rajta.
-Elárulnád, hogy mégis mi ez?-kérdezte Patrick-től.
-A gimiből ismerjük egymást.-mondtam.
-Értem.-mondta kissé furcsán.-Tudja, hogy a bátyját gyilkossággal vádolják?
-Gondoltam, hogy nem azért vagyunk itt, mert gyorshajtáson kaptak.
-Mit tud Bridgit Duncan-ről?
-Az ügyvédje voltam. Gyilkossággal vádolták, de végül ejtették a vádakat.
-Ismerte Sophie Scott-ot?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Nem tudja mi köze lehetett Bridgit-nek és Sophie-nak is a bátyjához?
-Nem.
-Rendben, elmehet.-mondta, majd kiment.
-A főnököd?-térdeztem Patrick-et.
-Igen.-mondta, majd sóhajtott.
-Nézd, ha lehetne én elmennék. Mivel Jenette biztos aggódik értem.
-Rendben.
Kimentünk a kihallgatóból. Amint Patrick becsukta az ajtót észrevettem Jenette-t és Zoey-t.
-Ti mit kerestek itt?-néztem szúrós szemekkel a lányomra.
-Utánatok jöttünk.-mondta Jenette.
-Ha nem mondod érte sem veszem. Várjatok meg lent, mindkettőtöket hazaviszlek.
-Oké.-mondták, majd a lift felé mentek.-A bátyámat tényleg le fogják csukni?-néztem Patrick-re.
-Csak akkor, ha sikerül rábizonyítani Bridgit Duncan és Sophie Scott meggyilkolását.
-Értem.
-Figyelj, nincs kedved meginni holnap egy kávét?
-Nem is tudom....-vonakodtam.
-Lécci! Csak 10 perc lenne az egész. Úgyis 17 éve nem láttuk egymást.-könyörgött.
-Na jó!-adtam be a derekamat.
-Na ez a beszéd!-helyeselt mosolyogva.
Épp elindultam volna kifelé, amikor meghallottam apa ideges hangját. A folyosó végéről jöttek a lift felé. A mama és Victoria próbálták lenyugtatni, de nem jutottak sokra.
-Hát itt vagy Sarah!-mondta apa, majd idegesen Patrick-re nézett.-Patrick Jane. Maga még él?
-Apa!-szóltam rá.
-Maradj csendben! Amúgy is mondani akartam, hogy te képviseled a bátyádat a tárgyaláson.-mondta, amjd nyomkodni kezdte a telefonját.
-Nem!-tiltakoztam.
-Hogy mondtad?-nézett rá, amjd eltette a telefont.
-Jól hallottad! Nem fogom képviselni Steve-et! Mindig kihúztam mindenhonnan, megtettem amit mondtál, de itt az ideje, hogy a saját lábamra álljak! Nem fogom képviselni a tárgyaláson.
-Ezt vond vissza!-közeledett felém.
-Nem fogom!
-Sarah, kérlek!-könyörgött Victoria.
Nem feleltem semmit, csak Patrick felé fordultam.
-Örülök, hogy találkoztunk. Bocs, de most mennem kell.-Persze. Menj csak.
-Akkor holnap.-mondtam, majd adtam egy puszit.-Szia!
-Szia!-mondta, majd hátráltam.
A lift felé igyekeztem, de amíg oda nem értem apa végig üvöltözött.
-Ez volt a végső! Többet ne számíts rám! De ha majd elmész, akkor sajnálhatod Jenette-t, amiért most ilyen voltál!
A lift ajtaja becsukódott. Üres volt, de ennek ellenére elfogott a sírás. Nem hiszem el, hogy apa ilyeneket mondott.
-Minden rendben anya?-kérdezte Jenette, amikor leértem.
-Persze. Hol van Zoey?
-Eljött érte a bébiszittere és elvitte.
-Rendben. Gyere, menjünk haza!
Hazamentünk Jenette-tel. Azonnal befeküdtünk az ágyba. Ő hamar elaludt én viszont még forgolódtam egy ideig.